03/04/2022
Kedves Olvasóink, 🐸
Mosolyt adó gondolatot olvastam a minap egy oldalon - egy személytől - rólunk.
Így" megosztom "veletek" - először és utoljára - a gondolatom:
- mivel sem "Engem" (mint Munkáltatót), sem a munkám/munkánk nem ismeritek. - így merész vállalkozás konkrét véleményt formálni rólunk. Lehet, e pár sor segít az ismerkedésben(hez).🐸
Örömmel fogadjuk a Munkavállalók jelentkezését, örömmel adunk lehetőséget Nekik, hogy dolgozzanak, hogy képezzék magukat, hogy megtanuljanak egy szakmát - és örömmel segítünk is ezekben (azaz anyagiakban támogatjuk a fizetésen felül, ha valaki fejlődni/tanulni szeretne)
Persze (ne fényezzük magunk) akad(t) olyan is, amikor nem egymásnak vagyunk teremtve - nem a "Mi" irányunkkal párhuzamosan halad(t) a Kollégánk, így a munkakapcsolatunk nem hosszú múltra/jelenre/jövőre van ítélve.
Attól még, örülünk neki, ha megtalálja "valaki" azt a helyet, ahol tovább tudja tanulni/fejleszteni/végezni a munkáját.
Több tíz éve képviseljük a Munkáltatói szektort úgy, hogy több 10 éve örömmel dolgoznak velünk Kollégák - ám nyilván vannak olyan esetek is, akik nem - ettől még:
1. örömmel gondolunk rájuk
2. sőt, mindenkivel tisztességgel elszámolunk(tunk)
3. és, ha az utcán szembe jönnek velünk - udvariasan köszönünk is nekik 🐸
Gondolom ismeritek "ezt" a hétköznapi jelenséget - léteznek Gyerkőcök és Szülők, akik szeretik az Óvónénit, és vannak olyanok is - akik csak "elfogadják", mert a csoportjába kerültek, és olyanok is vannak akik átmennek másik csoportba/óvodába - ettől Ők és az Óvónéni ugyan olyan értékes és szerethető ember, csupán nem találták meg egymásban azt, amit kerestek/amit vártak. 🐸
Mikor az ország neves felsőoktatásában, óraadóként dolgoztam/vizsgáztattam, - nem szimpátia és un-szimpátia alapján tettem, hisz felületesen "ismertem" a Diákokat, valamint nem tartozott a feladatkörömbe a minősítés. Voltak diákok akiket öröm volt oktatni / volt olyan is, akinek örültem, ha kerülte az előadásom / és volt aki be sem jött meghallgatni, mert nem volt kíváncsi rá(m) Függetlenül ezektől, igyekeztem egyformán, a legtöbbet átadni a tudásomból/ismereteimből/tapasztalatomból, és mindezt mosolyogva. Törekedtem a vizsgákon egyformán értékelni a tudást vagy nem tudást 🐸
Az alázatunk, a tiszteletünk a mai napig is erre és így épül, mind a Kollégáink felé, kivétel nélkül a Partnereink/Vásárlóink felé, sőt más Munkáltatók/üzletek felé egyaránt - talán ezért tudunk minden nap mosolyogva ébredni és feküdni. 🐸
Javaslom Mindenki kipróbálni ezt a mindennapokban - hisz vidáman, mosolyogva, tisztelettel és kellő alázattal egyszerűbben lehet létezni. 🐸🐸🐸
Tisztelem, ismerem, szeretem Náray Tamást - akitől idézem
(...)nagyon kevés a tolerancia bármi iránt, és nagyon nehezen tudnak az emberek elfogadni bármit is, ami az ő elképzeléseiktől eltér(...)