15/09/2026
🍪 Ízek, finomságok a műhelyből...
A pite.
Eredetileg keksznek indult.
Aztán Adrienn azt mondta:
„Nem. Ebből pite lesz.”
És lett.
Marcipán. Szilva. Bors.
Elsőre talán furcsa hármas.
Aztán megkóstolod.
És történik valami.
A szilva szaftos, gyümölcsös, izgalmas. Várnád mellé a megszokott ízeket.
Például a fahéjat.
De nem jön.
Helyette történik valami egészen más.
Megérkezik a bors.
Nem hangosan. Nem akarja elvenni a szilvától a főszerepet. Csak egyszerűen megmutat benne valamit, amit talán eddig nem ismertél.
Aztán jön a marcipán, és az egészet körbeöleli.
Krémessé, harmonikussá teszi.
Néhány napja ugyanazt mondjuk annak, aki megkérdezi, milyen:
„Ne várjon tőle semmit. Csak kóstolja meg. Hagyja, hogy a pite megadja azt, ami ő valójában.”
Szerdán egy kedves vendégünk elvitt belőle két szeletet.
Másnap délelőtt visszajött.
„Szólj Adriennek, légyszíves. Most.”
Adrienn kijött a műhelyből.
Ő pedig csillogó szemmel mesélni kezdte, mekkora boldogságot kapott ettől a két szelet pitétől! 🧡
Aztán kért még hármat.
Utánpótlásnak. 😄❤️
Azóta pedig történt valami, amit még ennél is jobban szeretünk.
A pultnál már Ti ajánljátok egymásnak.
Ilyenkor nekünk tényleg nincs sok dolgunk.
Csak mosolygunk. 😊
Mert ezt a pitét nehéz elmagyarázni.
Nem túl édes.
Nem akar olyan lenni, mint amit a szilvától megszoktál.
És talán pont ezért jó.
Ez egy kicsit becsukott szemmel evős pite.
Egy falat.
Egy kis csend.
Egy kis "énidő".
Szilva. Bors. Marcipán.
A többit majd elmondja ő. ❤️
Ui.: Megkérdeztem Adriennt, milyen borsokat használ hozzá.
A válasz:
„Nem mondom el, mert kifecseged.”
Úgyhogy erről ennyit. 😄🍪
