Kezdhetném azzal is, hogy világéletemben pék akartam lenni, de korántsem így történt :) A pékesség előtt egy nagy kanyart tettem a multik világban, ahonnan 10 év után szabadultam. Marketingstratégiákért feleltem számos országban, de a prezentációk , az értelmetlen meeting-ek és a cégen belüli érdekkapcsolatok nem tettek boldoggá. A kovásszal való sütés egy barátnőtől jött, akit teljesen hibbantnak
tartottam, de mire észbe kaptam, már a munkahelyen hol titkosan, hol kevésbé titkosan, terítettem a kenyeret. A suli épp az elhatározáskor indult, ezt követte a "végzetes" norvég nyaralás, miután felmondtam. Megjártam Barcelonát, Bergent, de itt még nincs vége a mesének: évente tervezek egy külföldi stage-olást, mert ha már beszélek néhány nyelven, miért ne használnám ki?! :)
Szóval azóta elindulni készül a kispékségem, ahol egy jó darabig magam tervezem minden pékáru elkészítését, mert egyrészt nagyon élvezem a teljes folyamatot, másrészt csak így tudom garantálni a minőséget. A kenyerek adalékmentesen, természetes kovásszal készülnek (a tönköly ráadásul norvég - néha nem ugyanazt a nyelvet beszéljük :D ), illetve a finom pékáruk sem tartalmaznak semmilyen adalékanyagot.
