08/20/2026
Kedves szigetlakók!
Augusztus 20-a államalapító királyunk, (Szent) I. István napja, valamint az Alkotmány és az Új Kenyér ünnepe.
Ha halljuk ezt a dátumot, a legtöbbünknek azonnal az államalapítás ugrik be. Sokan gondolják azt, hogy ekkor ajánlotta Máriának a koronát a király, ezzel kérve a Szent Szüzet, hogy óvja Magyarországot. Bár ez öt nappal korábban, Nagyboldogasszony ünnepén történt! Augusztus 20-án valójában azt ünnepeljük, hogy Szent László szentté avattatta Istvánt és Gellértet.
És az „Alkotmány és az Új Kenyér” ünnepe? Nos, ez a név szinte alig hatvan évvel ezelőtt – ragadt be a naptárba a kommunista rezsim idején. Ekkor mindenáron meg akarták fosztani az ünnepet vallási jellegétől, mivel a szovjet típusú elnyomás eleve idegenkedett mindentől, ami keresztény.
Így 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel I. (Szent) László királyunk oltárra emeltette Istvánt Imre és Gellért püspökökkel együtt magyar püspökök és méltóságok jelenlétében. Ez volt akkoriban a kanonizálás. István tiszteletét hamarosan nemcsak hazánkban, hanem Bajorországtól Aachenig és egészen Belgiumig a hívők is ünnepelték. Ma az egyetemes egyház augusztus 16-án, a magyar egyház pedig augusztus 20-án emlékezik rá, mint Magyarország fővédőszentjére.
De valljuk be, lehetetlen elmenni mellettünk, magyarok mellett szó nélkül! Nincs a világon még egy nemzet, ahol ennyi töltött káposzta gulyás leves és/vagy pörkölt lenne a fagyasztóban. Ahol egyetlen tisztességes háztartás sincs, hogy ne lenne egy nagyobb zacskó tele műanyag zacskóval. Ahol egy félliteres kólás üvegben garantáltan Jóska bácsi vagy Pista pálinkája lesz. Ahol egy külön Facebook-csoportban osztunk meg védekezési tippeket a kertpusztító manók ellen.
Mert ugye, mi mindennek nekiállunk otthon: gipszkartonozás, kertrendezés, vagy éppen egy mesterséges intelligenciával konzultálva – hiszen "majd én azt tudom", dolgozik az öntudat! Öt perc alatt lesz tízmillió szakértőnk a pandémiától a vízszabályozásig. Ahol elmarad a síedzés, mert leesett a hó, és a havas úton nem bír felmenni a kisbusz a Mátrába.
Ahol feljelentik a szomszédot egy kerítésen átlógó alma miatt, de azonnal ugranak menteni az emberek az ismeretlent.
Ahol nincsen se házibuli, se lagzi mulatós nélkül. És ahol mindegy, milyen messze állsz a pénztárnál a sorban, a mögötted álló tuti, hogy a sarkadra tolja a kocsit.
Ahol nyelvi szupererőnk alapja a bizonyos univerzális igénk és a hozzá tartozó igeragozások serege. És a páratlan, utánozhatatlan magyar humor, amellyel szinte minden nehézséget túlélünk.
És tudjátok, ahogy az országunk története is tele volt küzdelemmel, úgy van ez a mi belső, lelki utunkkal is. A személyiségünk ugyanis pontosan akkor fejlődik a legjobban, ha leküzdjük a korlátainkat.
Olyan ez, mint amikor a fagyasztóban rejtőző, makacsul összetapadt ételdobozokat próbáljuk szétfeszíteni: eleinte csak a frusztráció van, de aztán kibontakozik a rend. A lelki válságaink valójában mind arról tanúskodnak, hogy azért nem vagyunk teljesen szabadok, mert különböző láthatatlan félelmekkel küzdünk. Olyanok ezek, mint a rosszul rögzített kerítések vagy a fejünkben lévő zsákutcák –, amiket folyamatosan tanulnunk kell elhagyni. Mert az igazi belső szabadságért nap mint nap meg kell dolgozni.
Ez a mi végletességünk rengeteg fájdalom, sérelem, de még annál is több odafigyelés, törődés és jóság. A találékonyságunk, hogy miénk a Rubik-kocka, a golyóstoll, vagy éppen a holográfia megalkotója, Gábor Dénes és a gyógyító C-vitamin atkája, Szent-Györgyi Albert! Ehhez jön még a páratlan, utánozhatatlan magyar humorunk, amivel szinte bármilyen nehézséget túlélünk. És a hitünk, hogy a megszenvedett múltunkból mindig szép jövendőt tudunk építeni.
Szóval miközben nézzük a tűzijátékot, tegyük fel a kérdést: te ma milyen belső korlátot tudtál átlépni?
Legyünk büszkék mindarra a jóra, amink van!
Boldog születésnapot, Magyarország! ❤️🤍💚
